éleny
éleny [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (vegyi ipar, elavult)
Oxigén. Kezdik kilehelni a fák is Élenyöket. (Arany János) Az élenyben úgy ég a fűrészpor, mint csillag, hát egy egész erdő, mely ámbrát és édes gyantát izzad, s mely két mérföldnyi magas élennyel vette magát körül! (Jókai Mór)
