elért
elért [l-é] tárgyas ige
1. Elért vmit: vminek burkolt, nem egyenesen kifejezett, nem egészen nyilvánvaló értelmét (egyszerre) felfogja, megérti. Elérti a célzást; elérti a tréfát. Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János) Röhögött a kocsis, elértvén a tiszttartó úr célzását. (Mikszáth Kálmán) Amikor Zágrábot elhagyták, a lámpára tekintett. Esti elértette a célzást. Fölkelt, az üvegburán összehúzta a körernyőt. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Azonnal megért vkit, vmit. Így szólott s első kéréseit Isten elérté. (Vörösmarty Mihály) A kis leány sokkal ártatlanabb volt, hogysem tökéletesen elértse az ügyvédet. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) <Vmely lelkiállapotot> vmely jelből v. burkolt kifejezésből is megért. [A leány] Atyja belépte után fölkelt; de sem ő, sem az, egymást Szóra sem indíták, egy szemváltással [= egy pillantás váltásával] elértvén Kínérzelmeiket [= kínos érzelmeiket]. (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka) Félreért. Elértettél engem, én nem azt akartam mondani.
elértés; elértett; elérthető; elértő.
