elfér
elfér tárgyatlan ige
1. Van elég hely a számára, részére vhol. A kocsin sokan elférnek. A zsebében is elfér. A poggyász kis helyen elfér. (szójárás) Sok jó ember elfér kis helyen. Kicsiny leány az én rózsám, Elfér az ölembe. (Petőfi Sándor) Parányi kamra volt. Ablaktalan kis kamra … Alig fért el benne egy kis vaságy meg egy szék. (Hunyady Sándor) || a. Elfér vkitől, vmitől: van elég hely számára vki, vmi mellett, vki, vmi ottlétének ellenére is. Ülj egy kicsit odébb, nem férek el tőled. Itt a szekrénytől még elférne ugyan az íróasztal, de rossz lenne a megvilágítás.
2. (átvitt értelemben, ritka) Megfér. [Az ó toronynak] Vércse, bagoly örökös lakója, Velök együtt a galamb is elfér, Összeszokik, utoljára nem fél. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, régies) Elfér rajta vmit: elkél neki, helyénvaló nála, szüksége van rá. Miért olyan szomorú …, kérdé tőle Bajcsy, pedig magán is elfért volna a vígasztalás. (Jókai Mór)
