elirtózik
elirtózik [l-i] tárgyatlan ige (irodalmi nyelvben, régies)
Erős irtózat fogja el. Halljad tehát, s irtózzál el – derék Bátyádat a király lófarkra kötteté. (Vörösmarty Mihály) Elirtózva takarta tenyerét a szemére. (Gárdonyi Géza) || a. Elirtózik vmitől: eddigi cselekedeteinek, magatartásának szörnyű voltát felismerve felhagy vele. Irtóznék el e rettentő Vérontástól a világ … (Arany János)
elirtózás; elirtózó; elirtózott.
