elismerő
elismerő [e-e; l-i] melléknév -en [e] v. -n v. -leg [e], -bb
1. Olyan, aki, ami elismer (1–3) vkit, vmit; elismerést (1–2) tartalmazó, kifejező. Elismerő beszámolók, emléklap, nyilatkozat, oklevél, sorok, szavak. Elismerően v. elismerőleg bólogat; az érdemeit elismerő felsőbbség; az ellenfele győzelmét elismerő versenyző; elismerően nyilatkozik, ír vkiről, vmiről. E sorok írója emlékszik, hogy legrégibb kritikáinak egyike … az Akadémia elnökének egy könyvéről … szóló elismerő kritika volt. (Babits Mihály)
2. (hivatalos) Olyan, aki, ami igazol, jogilag érvényesnek jelent ki, elismer (4) vmit; elismerést (3–4) tartalmazó. Elismerő nyilatkozat.
