eljegyez
eljegyez tárgyas ige
1. <Nőt férfi> gyak. ünnepélyes körülmények között jegyesévé, menyasszonyává tesz, rendsz. úgy, hogy gyűrűt vált vele. Eljegyezte a tanító egyetlen leányát. Ha még ezentúl Szeretni tudnék, ollyat jegyzek el, Ki majd viszont szeret. (Vörösmarty Mihály) || a. Eljegyzi magát vkivel: <férfi v. nő> ily módon kötelezi magát, hogy bizonyos idő múlva házasságra lép a szóban forgó személlyel. Tudja, Lajossal már ki van eljegyezve. (Arany János) A főjegyző … eljegyezte magát a főispán leányával. (Herczeg Ferenc) || b. (átvitt értelemben, választékos v. tréfás) Eljegyzi magát vmivel v. ritk. vmire: tartós v. örökös kapcsolatba kerül vmivel. Eljegyzi magát a szegénységgel, a szerencsével; eljegyezte magát a régészettel, a történelmi tanulmányokkal. Ki az a bolond, aki eljegyzi magát az örök nyugtalanságra? (Arany László–Shakespeare-fordítás)
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vkit sorsszerűen kiszemel, rendel vmire. Nagy tettekre ma én Etelét eljegyzem. (Arany János)
3. (vallásügy, költői) <Katolikus felfogás szerint Isten v. Krisztus nőt> arra késztet, hogy kolostorba lépjen. Eljegyezte az ég, az Úr. Jó is, | Amiért eljegyzé már a Megváltó is. (Arany János)
eljegyzett; eljegyző.
