elkápráztat
elkápráztat tárgyas ige
1. <Vkit v. szemet> úgy kápráztat, hogy látóképességét egy időre elveszi. A nap elkápráztatta a szemét. Egészen elkápráztatott ez az erős fény. || a. (átvitt értelemben) <Jelenség, látvány> fényével, pompájával, szokatlan élénkségével kellemes zavarba ejt, világos látásától, józan ítélőképességétől megfoszt vkit. Elkápráztatta a vásár sokszínű forgataga. Elkápráztatta a színház nyüzsgő világa. Akit a szavak nem kápráztatnak el, … az felismeri a közönséges színpadi fogást. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Vki, vmi minden egyebet elfeledtető bámulatra, csodálkozásra, gyönyörködésre késztet, ragadtat vkit. Elkápráztatta a darab gyönyörű díszlete. A szónok előadásával elkápráztatta a közönséget. Sohasem láttam még embert, aki annyira tudott volna imponálni társalgásával s oly ügyesen elkápráztatni. (Mikszáth Kálmán) Nagy ügyességű színpadi szemfényvesztőnek bizonyult; … sikerült a közönség szemét elkápráztatnia. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Vmi, vki kedvező kilátásokkal megtéveszt, illúziókba ringat, elveszi vkinek a tisztán látását. A siker a legtöbb embert elkápráztatja. Elkápráztatta a lányt csábító igéreteivel. Egyszer kapjon vagy ötven forintot, amivel egy özvegyasszonyt el lehet kápráztatni … (Móricz Zsigmond)
elkápráztatás; elkápráztató; elkápráztatott.
