elkerít
elkerít ige
1. tárgyas Elkerít vmit (vmitől, vmiből): elkülönít vmely területet más, többnyire szintén bekerített v. vmely módon határolt területtől. Elkerít az udvarból egy részt. Elkeríti a virágos kertet a gazdasági udvartól. Elkerített magának egy kis kertet. Kötéllel elkerítették a cirkusz területét. Sövénnyel kerítette el a baromfiudvart. Oda igyekeznek a tetthelyre. Hát ott csakugyan baj van, mert ha azt a kis darabot gáttal el nem kerítik, a falu közepéig beszalad a víz. (Tömörkény István) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Elzár vmit vmitől, vmi elől. Láttuk a hegyláncot, mely láthatárunkat … elkeríti. (Eötvös József) Három hadsereget küldék a lázadó rabszolga ellen … Egyik Chorazán felől keríti el, a másik a tengeren kerül háta mögé. (Jókai Mór)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, régies) <Nőt> megkerít (3). Ti szőttétek ezt a hálót, amivel elkerítsétek ezt a leányt. (Jókai Mór)
3. tárgyas Káromkodva, szidalmazva emleget. Elkeríti a ® huszármiatyánkot. Elkerítette neki azt a fűzfán fütyülő rézangyalát. Elkerítette azt a mafla fejét, azt a ronda spicliskedő természetét. || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Sok szóval, cifrán káromkodik. [A verbunkos] elkeríti amúgy tele szájjal. (Vas Gereben) Nagyot ütött öklével az asztalra, s elkerítette, amilyen cifrán csak tudta. (Jókai Mór)
elkerítés; elkerített; elkeríthető; elkerítő; elkeríttet.
