elkeseredés
elkeseredés [e-e-e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában az elkeseredik igével kifejezett lelki folyamat, ill. állapot; az a tény, hogy vki elkeseredik.
1. Vmely bántalom, csalódás, sikertelenség, kudarc keltette nagyfokú keserűség (2a), keserű csüggedés, elkedvetlenedés, reménytelenség. Végső elkeseredésében tette, követte el; az elkeseredés vitte rá; végtelen elkeseredés fogta v. öntötte el. Szerelmének visszautasítása miatti elkeseredésében öngyilkos lett.
2. Vmely méltatlanságból, bántalomból eredő nagyfokú, elszánt, bosszúvágyó elégületlenség, harag vki, vmi ellen. Szörnyű, vad elkeseredés; az önkény, zsarnokság miatti elkeseredés. Az emberekből kitört az elkeseredés. A hangból … atyja iránt végetlen elkeseredés volt észrevehető. (Eötvös József) Elkeseredésében Mi telhetett tőle? | Nagyot ütött botjával A szamár fejére. (Petőfi Sándor)
