elkövetkezik
elkövetkezik tárgyatlan ige
1. (választékos) <Idő, jövőbeli alkalom, bizonyos körülmények, előzmények, feltevések alapján> bizonyosan elérkezik, eljön. Ne félj, elkövetkezik még az az idő. Elkövetkezik a béke győzelme. Majd elkövetkezik az ő ideje is. || a. (választékos) <Idő, időpont, az időbeli haladás során, ill. bizonyos sorrend alapján> eljön, elérkezik, sor kerül rá. Elkövetkezik a dél. Elkövetkezett a búcsú pillanata. Elkövetkezett a várva várt nagy nap. A végső erőfeszítés napjai következtek el a nemzetre. (Jókai Mór)
2. (tájszó) <Személy rendsz. hosszas bocsánatkérés, mentegetődzés közben> (el)búcsúzkodik, (el)távozik. A vén huszár elkövetkezett és a többiek után ment. (Vas Gereben)
elkövetkezés; elkövetkezett.
