elküld
elküld ige
1. tárgyas Jelenlegi helyéről vmely más helyre küld (I. 1–4, II. 1) vkit, vmit. Elküldi a gyereket az iskolába. Elküldte a feleségét nyaralni. Elküldtem a címedre egy csomagot. Hogy elküldte a levelet, napokig nem aludt. (Ady Endre) Harmadnap Georgina elküldte az ötven forintot. (Krúdy Gyula) || a. Vkit elküld (vhonnan): felszólítja, hogy arról a helyről távozzon. Elküldte a kéregetőt. Elküldi a házalót. Szüntelen csak zsémbelt: „nem való ő oda”. | Míg, szaván marasztva, elküldé a király. (Arany János) || b. tárgyas (tárgy nélkül is) elküld (vkiért, vmiért): azért küld (vkit), hogy vkit, vmit elhozzon, hozzá vezessen. Már elküldtek a papért. Elküldte a szobalányt a tortáért. Rögtön el kell küldeni az orvosért! Szólott a királyné. „Ej no, küldjön el hát, | A zsidóhoz át, itt a pénz, egy gárdistát!” (Garay János)
2. Elküld vkit: megszünteti alkalmaztatását, felmond neki. Elküldte a szobalányát. Valakit el kell küldenie, hogy a kiadásai azzal is csökkenjenek. (Nagy Lajos)
3. tárgyas (ritka) <Távozót, szolgálatból kilépőt> vhogyan elereszt (4a), útjára küld. Ne küldd el ilyen ruhában azt a gyereket. Miért küldik el üres kézzel, aki kérni jött?
elküldés; elküldet; elküldő; elküldött.
