elmulaszt
elmulaszt tárgyas ige
1. <Kötelességet, tennivalót> nem teljesít, nem hajt végre. Elmulasztja, amit rábíztak, amit meg kellene tennie. Elmulasztotta a jelzést. Elmulasztotta a jelentkezést. Pótolni akarja mindazt, amit odafönn a városban elmulasztott … húsvét óta. (Nagy Lajos) || a. Vmit elmulaszt: nem vesz részt vmely számára kötelező munkában, előadáson, ill. bizonyos időre erről elmarad. Elmulasztja a tanítási órákat, a vizsgát. Elmulasztott egy munkanapot. || b. <Vmely célravezető eszközt, eljárást> nem használ fel, nem alkalmaz, <vmely műveletet> nem hajt végre. Elmulasztotta a legfontosabb lépést. Elmulasztotta a film továbbítását a felvétel előtt. Szűcs György gazda Semmit is el nem mulaszta, Hogy bajuszát megnövelje. (Arany János)
2. <Kínálkozó alkalmat, lehetőséget> nem használ ki a maga idejében; elszalaszt. Elmulasztja a jó alkalmat. Ritka szerencsét mulasztott el. Jer ma ebédre hozzám … De el ne múlaszd semmikép. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (régies, népies) <Betegséget v. vmely kellemetlen folyamatot, érzést> megszüntet. Ez elmulasztja a fejfájást. Ragály dühöngött a gárdista fiatalság között, melyet nem bírtak elmulasztani. (Jókai Mór) Útközben édesapám valósággal hőskölteményt mondott el, ami az útnak … minden kellemetlenségét elmulasztotta. (Móricz Zsigmond)
elmulasztás; elmulasztgat; elmulaszthatatlan; elmulasztható; elmulasztó; elmulasztott.
