előidéz
előidéz tárgyas ige
1. Mint természetes következményt létrehoz vmit, okoz. Változást idéz elő vmi. Beszéde nagy vihart idézett elő. Kár volt előidézni ezt a kellemetlenséget. Kérdése kínos zavart idézett elő. Az üszkösödés magas lázat idéz elő. Jelenlétünk drágaságot idézett elő a nyomorult városban. (Jókai Mór) A … fiatal ember valódi forradalmat idézett elő a hölgyek közt. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Vhonnan előhív, előcsal. Végigtekintettem tulajdon sorsomon | És a világ sorsán. Az és ez oly sötét! | … : E gondolat, miként varázsvessző, elő- | Idézi ama mély rejtekből lelkemet. (Petőfi Sándor) Csak a készülőre trombitáló tárogatók tudták Ocskayt sátorából előidézni. (Jókai Mór) || a. (régies) Kihallgatásra hív; megidéz. Hozzá megyek s előidézem őt, hogy Kihallgassátok. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Előidézték a … felállított éjjeli őröket: ki látta az Emmát, vagy a Jancsit? (Jókai Mór) || b. (régies) Felidéz (1). [A fiú] előidézé lelkében atyjának vonásait. (Jókai Mór) || c. (régies) Újból életre kelt, felújít, visszaidéz. Rajtatok áll előidézni nagy Lajos korát. (Jókai Mór) || d. (ritka, régies) <Halottat, kísértetet> idéz; megidéz. Idézze elő azt az én kedves bátyámat is, hogy tudjam, szenved-e a másvilágon. (Vas Gereben)
előidézés; előidézett; előidézhető; előidéző.
