előleg
előleg [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Fizetésből v. vmely munkáért, szolgáltatásért járó díjból az esedékesség előtt kiadott és a fizetésből, munkadíjból később levonandó összeg, szolgáltatás. Fizetési előleg; előleg fejében; előleg nélkül; előlegbe: előlegként, előleg fejében; előleget ad, felvesz, fizet, folyósít, kap, kér, nyugtáz. Kaphatnék valami előleget? A kis köpcöst Palinak hívják; mindjárt cigaretát kér előlegül. (Gelléri Andor Endre) || a. (hivatalos) Vmely fizetés teljesítése v. bizonyos költségek fedezése végett utólagos elszámolásra utalványozott összeg. Előleget vett fel kiküldetési költségeire. Közszállításnál előleg kapható anyagbeszerzésre. Elszámolt az előleggel.
2. Megvásárolt v. megvételre lekötött áruért, (szerződéses) termelvényért az átvétel előtt kifizetett összeg. Hizlalási, termelési előleg; előleget ad a megrendelt árura. A vételárból levonja az előleget. Mig a paraszt izzad, mi gazdák Fürdőre járunk, hűsleni [= hűsölni], A repce-, gyapju- s más előleg A csorbát szépen kifeni. (Arany János) Édesapám … csinált egy vállalkozást, s már este azzal jött, „no nem haltok már meg”, s az asztalra dobott egy marék ezüstöt, az előlegből. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): előlegelszámolás; előlegfizetés; előlegfolyósítás; előlegkérés; előlegkeret.
