elolt
elolt [l-o] tárgyas ige elojt
1. Elolt vmit: vminek az égését megszünteti. Eloltja a tüzet, a gyertyát; eloltja a villanyt: kikapcsolja a villanyt. Kigyulladt a háztető, de eloltották a tüzet. A várba esett bombákat nagy áztatott bivalybőrökkel oltotta el. (Jókai Mór) Egyszerre … eloltották a lámpákat. Reggel volt, … szürke, piszkos reggel. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Szomjúságot> megszüntet. A vizikórság szomját el nem oltja | Minden Dunáknak s tengereknek árja; S az ép gyomornak egy pohár elég. (Berzsenyi Dániel) Szomjamat … | Nem oltaná el … a Balaton. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Elolt vkit: vkinek életét kioltja; megöl vkit. Aki őt eloltá, az a veszedelem Mindenik bajtársnak fájt, csak őneki nem. (Arany János) Az armén [= örmény] óriás … elolta mindenkit. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. gyertya.
eloltás; eloltat; elolthatatlan; eloltható; eloltó; eloltogat; eloltott.
