előtér
előtér főnév
1. (ritka) Nagyobb épület előtt levő szabad terület v. beépítetlen telekrész.
2. (katonaság) Erőd v. erődrendszer előtt levő áttekinthető tereprész.
3. (ritka) Vmely épületnek elül levő, az előcsarnoknál kisebb, rendsz. a lépcső előtti nyílt része. || a. (ritka) Nagyobb helyiség előtti kisebb, üres tér. Az óvóhely előtere.
4. (film, színház) A színpadnak a nézőtér felé eső része. Az előtérben asztal, székek; az előtérben csoportosuló szereplők.
5. A képnek az a része, amely a nézőhöz közelebb levőnek látszik. Művészeik remek festménytábláin … ott áll az előtérben a doge alakja. (Jókai Mór)
6. <Állandósult szókapcsolatokban:> Előtérbe állít: a) előre helyez, más tárgyak elé állít. Négy gyertyát gyújtott meg az asztalán, s az ott … kitett halálfőt különösen előtérbe állította. (Jókai Mór) b) (átvitt értelemben) fontos szerepet juttat neki, a közfigyelmet ráirányítja. Egy véletlen körülmény megint előtérbe állította a gazdag mostoha testvért. (Tolnai Lajos); (átvitt értelemben) előtérbe helyez vkit, vmit (vkivel, vmivel szemben): nagyobb fontosságot tulajdonít neki; (átvitt értelemben) előtérbe kerül: fontossá válik (vki, vmi); (átvitt értelemben) előtérbe lép: <egyetlen személy v. dolog> a) fontossá válik; b) fontos szerepet vállal; (átvitt értelemben) előtérbe nyomul: <személyek csoportja> a) fontossá, jelentőssé válik; b) fontos, jelentős szerepet vállal; előtérbe ® tol vkit. || a. (átvitt értelemben) Előtérben áll: fontos szerepet játszik.
előteres; előtéri; előterű.
