elpártol
elpártol tárgyatlan ige
1. Vki elpártol vkitől: vkit, akinek eddig pártján állt, akinek álláspontján, táborában volt, elhagy, hűtlen lesz hozzá (s rendsz. máshoz szegődik). Eddig vele harcolt, de most elpártolt tőle. Mindenki elpártolt tőle, városai megnyiták kapuikat az ellenség előtt. (Jókai Mór)
2. (választékos) Vki elpártol vkitől, vmitől: vki, vmi cserbenhagy vkit, vmit, elfordul tőle, hűtlen lesz hozzá. Már te is elpártolsz tőlem? Elpártolt a zászlótól. Szerelmes barátim, Régi jó pajtásim Tőlem elpártoltanak. (ismeretlen szerző) Elmondhatnám éltemet … Ki pártolt el? kit temettem? | Miken mentem által? (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) Elpártol vkitől, vmitől: elfordul vkitől, vmitől, elhagy vkit, vmit. Elpártolt tőle a szerencse. Jaj! hogy ez az öröm is elpártolt tőle. (Arany János) Április-testvérem, óh! … Elpártoltam tőled én. (Tóth Árpád) És elpártolt a hűtlen szerencse, Hogy káromolnom kelle az eget. (Juhász Gyula)
elpártolás; elpártoló; elpártolt.
