elringat
elringat tárgyas ige
1. Huzamosan, hosszasan ringat (1–2). Egész este elringatja a bölcsőt, a gyereket. Csónakában a tó lágyan elringatja. Óra számra elringatja a kis gyermeket. (Jókai Mór) Ringasson el a méla hullám. (Gyulai Pál) [Szerelmesek.] A fejüket a tenyerükbe véve | úgy nézik egymást, | mint akik nem látták már ezer éve, | … elringatva gyöngéd, | szép mozdulattal | testük … drágagyöngyét. (Kosztolányi Dezső)
2. <Gyermeket> ringatással elaltat. Elringatja a csecsemőt. Elringatta … a kicsiny purdékat. (Arany János) A felébredt gyereket megetette, – újra lefekteté, s szépen elringatta. (Jókai Mór) Az egyiket betakarja; Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja. (Gyulai Pál) || a. <Lágyan ringó, mozgó, hullámzó vmi v. lágy, egyhangú hang> álomba ringat, ill. mozgásával v. hangjával elcsitult, elbágyadt állapotba juttat vkit. A hullám csendesen elringatja. A zene lassan elringatta. || b. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Elkábít, elzsongít, ill. álmodozó, kellemesen csalóka állapotba juttat vkit. Sokkal ébrebb volt ám szörnye szerelmének, Semhogy elringassa régi mesés ének. (Arany János) A diák … ősei történetéből olvasott fel fejezeteket. Az ősök elringatták a hóbortos unokát. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Hullám, hullámzó víz> ringatva magával visz vkit, vmit. [A tenger] hullámain … el fogja ringatni Franciaországig. (Eötvös Károly)
elringatás; elringatgat; elringató; elringatott; elringatózik; elringattat.
