elröhög
elröhög ige (durva)
1. tárgyas <Tréfás történetet, viccet> úgy mond el, hogy közben röhög, és ezzel elrontja a hatását. Elröhögte az anekdota csattanóját.
2. Elröhögi magát: elkezd röhögni. Ezt hallva elröhögte magát. A szobalány kegyetlenül elröhögte magát e tréfára. (Jókai Mór) A kapus elröhögte magát. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan Bizonyos ideig röhög. Sokáig elröhögött a saját viccein. || a. tárgyas (ritka) <Időt> röhögve eltölt. Elröhögte az egész estét.
elröhögés; elröhögő; elröhögött.
