elsáncol
elsáncol tárgyas ige
1. (ritka, katonaság, műszaki nyelv) Védekezés végett sánccal, árokkal, gáttal körülvesz, elzár vmit. || a. (rendsz. így:> Elsáncolja magát: tartózkodási, védelmi helyét így elsáncolja. A körülzárt helyőrség elsáncolta magát.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vki elsáncolja magát v. (ritka) vki vkit elsáncol: vmivel elzárja (magát) a külső világ benyomásai, élményei elől. Különc gondolatai mögé sáncolja el magát. Minden életörömtől elsáncolá. (Eötvös József)
elsáncolás; elsáncolható; elsáncoló; elsáncolt; elsáncoltat.
