elsül
elsül tárgyatlan ige
1. <Tűzfegyver emberi beavatkozásra v. anélkül, véletlenül> a töltényben levő robbanóanyag feszítő erejével a lövedéket a fegyver csövéből kirepíti. Elsül az ágyú, a fegyver, a pisztoly, a puska. Meghúzta a ravaszt, s a puska elsült. Elsült a revolver, s a golyó testvérét találta. || a. (durva) <Férfi v. hím állat nemi szerve> az ondót kilövelli.
2. <Ételnemű> a kellő mértéken túl megsül. Elsült a hús, a kenyér. A kappan elsűl, a malac kiszárad. (Arany László–Shakespeare-fordítás)
3. (népies) <Növény> nagy forróság, hosszú szárazság miatt nagyon elfonnyad v. elpusztul. Elsül a legelő, a rét, a vetés. Elsült a kukorica.
4. (átvitt értelemben, elavult) Lesül (2). Hajamra több gondot fordítok, kezeimet nem hagyom … elsülni. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben, tréfás) <Ma rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> vmi a szóban forgó személy(ek) kívánsága szerinti eredménnyel jár; beüt, sikerül. Nem sül el v. rosszul sül el (a dolog); ® visszafelé sül el. Elsült a hazugság, a király elhitte. (Arany János) A lippai csata rosszul sült el. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. fej.
elsülés; elsülő; elsült.
