elszánt [2]
elszánt [2] melléknév -an, -abb
1. Szilárd elhatározásra jutott, szándékában megingathatatlan s vmely ügyért minden bajt, szenvedést, veszélyt merészen vállaló <személy>; merész, vakmerő. Elszánt ember, férfi, harcos, katona. Elszánt vagyok … A jobb ügyért nem renyhe még karom. (Vörösmarty Mihály) Kicsiny, kicsiny még a mi seregünk, de Akik vagyunk, mind elszánt férfiak. (Petőfi Sándor) Elszántan nézett a tanító csodálkozó, zavart tekintetébe. (Nagy Lajos) || a. (rosszalló, néha tréfás) Olyan <személy>, aki mindenre kész, hogy akaratát véghezvigye, megvalósítsa, s célja elérésére minden eszközt hajlandó felhasználni; mindenre hajlandó, képes. Elszánt gazember; elszánt kártyás, udvarló; mindenre elszánt betörő. Egy börtönviselt, mindenre elszánt ember, bizonyos Sármai társaságában itt van [férjem] az álarcosbálon. (Krúdy Gyula)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <cselekvés, érzelem, magatartás>. Elszánt akarat, bátorság, törekvés; elszánt harc, küzdelem; elszánt lélekkel ront az ellenségre. Csend kell nekem s elszánt határozás. (Vörösmarty Mihály) Ez a hideg, elszánt hang kétségbeejté az ifjút. (Jókai Mór)
elszántság.
