eltéveszt
eltéveszt tárgyas ige
1. Tévedésből rosszul választ meg vmit. Eltéveszti az irányt, az utat. Eltévesztette a pályáját. || a. Tévedésből összecserél vmit más hasonló dologgal. Eltéveszti a dátumot; eltéveszti a ® lépést. Eltévesztette a ® házszámot.
2. Rosszul alkalmaz vmit. Eltéveszti a fogást, a mértéket, a rúgást, az ütést.
3. (átvitt értelemben) <Szellemi tevékenység közben> elhibáz, elvét vmit. Eltéveszti a kifejezést, a ragozást, a ritmust, a sorrendet. Néhány ezer évvel eltévesztettük a számítást. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Nem téveszti el célját, hatását: eléri célját, hatását. E békítő szavak nem tévesztették el csillapító hatásukat. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, régies) Szeme elől eltéveszt vmit: megfeledkezik vmiről, nem vesz tekintetbe vmit. Így jár, aki a szépművészet fő szabályát … szeme elől eltéveszti. (Arany János)
eltévesztés; eltévesztet; eltévesztett; eltéveszthető; eltévesztő.
