elüldögél
elüldögél [l-ü] tárgyatlan ige
Hosszabb ideig üldögél. Szeret elüldögélni a kényelmes karosszékben. A hosszú téli estéken elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha előtt. (Gárdonyi Géza) || a. Elüldögél vmeddig: bizonyos időn át, ill. időpontig üldögél. Órák hosszat, naphosszat elüldögél magában. Késő estig elüldögélünk a padon. Olykor reggelig elüldögéltek együtt a malomban. (Jókai Mór) A fél falu siratta, de senki sem úgy mint a „kemény ember”, ki maig is kijár a temetőbe s órákig elüldögél a sírján. (Mikszáth Kálmán)
elüldögélés; elüldögélő.
