elvadít
elvadít tárgyas ige
1. Vkit, vmit elvadít: okozza, előidézi, hogy elvaduljon (1–4). Egészen elvadítja a gyereket. Viselkedésével elvadította a háztól. Csúnya arcvonásait félelme s a fájdalom … még inkább elvadíták. (Eötvös József) Ah, az élet engem szörnyen elvadított! | A magányban is foly keblem háborúja. (Tompa Mihály) Az utolsó nyár … elvadított, mert a szüleimnek már akkor megbomlott a falusi … élete. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Megvadít. E kacaj még jobban elvadította. (Jókai Mór) Az illat, ami a hajából áradt, elvadította Fodort. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Elcsúfít, eltorzít, tönkretesz. Hajnali álmának mézét élvezte …, mikor egy dobogás szelid álmát Elvaditá. (Arany János) Titkos kezek Vadítják el az ember életét. (Jókai Mór)
elvadítás; elvadító; elvadított.
