elveszteget
elveszteget tárgyas ige
1. <Pénzt, vagyont> haszontalanságokra költ; elpazarol, elfecsérel. Elvesztegeti jövedelmét, millióit. Kártyán és könnyelmű pazarlással vesztegeté el minden vagyonát. (Jókai Mór) Mindenét elvesztegette eszem-iszom barátaira. (Tolnai Lajos)
2. <Rendsz. több vagyontárgyat> olcsón, áron alul elad v. értéken alul elcserél. Elvesztegette holmiját, tenyészállatait. Elvesztegeti, amije van. Nem vesztegetem el a házamat … (Tolnai Lajos)
3. <Energiát, szellemi értéket> célszerűtlenül felhasználva v. érdemtelen célra fordítva tönkretesz, ill. elhasznál; eltékozol. Elvesztegeti egészségét, erejét, tehetségét. Mi harcoltunk, és küzdelmeink gyümölcsét ti vesztegettétek el. (Jókai Mór) Ily tehetséget elvesztegetni falun – nem szabad. (Tolnai Lajos) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Szavakat> egy alkalommal mások véleménye szerint fölöslegesen felhasznál vmire. Nem tartunk fölöslegesnek néhány szót elvesztegetni ez érdemes férfiak bővebb megismertetésére. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka) <Hadsereget, népet> apránként, részletekben oktalanul feláldoz. Nem engedem, hogy hasztalan csatákra Elvesztegessék a hon erejét. (Vörösmarty Mihály)
5. <Időt> nem használ (fel) okosan, elmúlni enged, ill. haszontalansággal tölt el. Elvesztegette fiatal éveit. Léhaságaival egy életet vesztegetett el. (Tolnai Lajos) Úgy látszik, nem vesztegette el az idejét, s meglehet, azóta már a szakácsnét is megvizsgálta … (Ambrus Zoltán)
elvesztegetés; elvesztegetett; elvesztegethető; elvesztegető.
