emberietlen
emberietlen [e-ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Az ember lényéhez nem tartozó, nem illő, vele ellentétes. Külön-külön egy arcél élettelen. Két egészen egybevágó félarc pedig emberietlen. (Kosztolányi Dezső)
2. Finomabb emberi érzésből kivetkőzött, rosszindulatú emberre valló, rá jellemző, embertelen <magatartás, megnyilatkozás>. A hiú vén ember minden órában odajárt nézegetni, meghalt-e már? Visszataszító volt ez az emberietlen vonás. (Mikszáth Kálmán)
