emeletes
emeletes [e-e-e-ë] melléknév -en [e], (csak a 2. jelentésben, ritka) -ebb [e]
1. Olyan <építmény>, melynek egy v. több emelete van. Emeletes ágy ¬; emeletes autóbusz: olyan a., melynek ülőhelyekkel ellátott felső tere is van; emeletes ház, palota. Emeletes házak sorakoztak a parton. (Karinthy Frigyes) Elül a mi házunk, emeletes, … fehérre meszelt | zöld ablakokkal. (Babits Mihály) Kocsma, kis földszintes szálloda s az emeletes gőzmalom mellett vezet el az útjuk. (Nagy Lajos) || a. (számjelzővel) Olyan <épület>, amelynek bizonyos számú emelete van. Tizenöt emeletes épület. Százkét emeletes felhőkarcoló New Yorkban.
2. (átvitt értelemben, gúnyos) <Szellemi fogyatékosságot kifejező szó jelzőjeként:> nagyon nagy. Emeletes csacsi, marha; emeletes ostobaság, szamárság; emeletes hülye.
3. (ritka, régies) Magas. [A sziámi ikrek] hordanak külön viseletet. | Az egyik cilindert, szörnyű emeletest … A másiknak lábán sarkantyú. (Jókai Mór) || a. (argóban) Olyan <rendőr>, aki lovon teljesít szolgálatot. Emeletes paraszt ¬; emeletes zsaru.
4. (iskolai, mennyiségtan) Emeletes tört: tört alakban írt összetett osztás, tört osztása törttel. Pl.: 
Szóösszetétel(ek): egyemeletes.
