emelint
emelint [e-e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e] (ritka)
1. tárgyas Egyszer, könnyedén, kissé megemel vmit. Miklós az időt tovább már nem húzza, Föveget emelint s lovát sarkantyúzza. (Mikszáth Kálmán) Éppen a födelet emelintették a koporsóra. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Vmin emelint: könnyedén, egy mozdulattal egyet emel vmin. No emelints rajta (egyet)!
Igekötős igék: elemelint; felemelint; kiemelint; leemelint; megemelint.
emelintés.
