emelvény
emelvény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A talaj v. a nézőtér szintje fölé emelkedő, gyak. alkalmi jellegű, kőből v. fából épített alkotmány, amelyről szónokolni, tanácskozást, tárgyalást vezetni, felvonulást szemlélni szoktak, ill. amelyen vmit látványosan bemutatnak v. végrehajtanak. Bírói, elnöki, szónoki emelvény; a hóhér emelvénye; föllép az emelvényre. A felvonulást az emelvényről nézték végig. A vérpadon gyöngédebb szó nem illik. | – Az én világom e szörnyű emelvény. (Madách Imre) Gerendákból és deszkából emelvényt ácsoltak. (Gárdonyi Géza) A zene … vígabban, erőteljesebben zengett az emelvényről. (Krúdy Gyula)
emelvényes.
