engedmény
engedmény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vmely kiváltságnak, jognak részben v. egészben való feladása, a róla való lemondás vki javára. Hajlandó volt engedményekre; engedmény(eke)t ® tesz. || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely álláspont, felfogás módosítása a szembenálló, a vele ellentétes javára. Ugyan meddig mehet el a szkeptikus, amikor engedményt akar tenni az ósdi felfogásnak …? (Ambrus Zoltán)
2. Az így adott előny, jog, kedvezmény. Az elért, kicsikart, kivívott engedmények.
3. (kereskedelem, 1945 előtt) <Vásárláskor, egyéb megrendeléskor> a számlából lealkudott v. a szállító részéről önként felajánlott, a vevő, megrendelő javára levont összeg. Pénztári engedmény; engedményt ad. Készpénzzel való fizetés esetén tíz % engedményt adott a kereskedő.
Szóösszetétel(ek): 1. engedménybirtokos; engedménylevél; engedményokmány; 2. árengedmény.
