enyeleg
enyeleg [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë], (költői) enyelg [e-e]
<Főleg férfi nővel v. nő férfival> gyöngéden (rendsz. szerelmi játékként) tréfálkozik, évődik, esetleg kötekedik. Enyeleg vkivel; enyelegnek egymással. Bírta szivem már hű szerelemre, … Unszola mégis szóval „igenre”, Mert ha nem: ő kivégzi magát. | Enyelgve adám a tőrt: nosza hát! (Arany János) Valter lovag … ráért az asszonynéppel enyelegni. (Ambrus Zoltán) || a. <Szellő v. vmely ehhez hasonló könnyedséggel mozgó tárgy, jelenség> csapongva játszadozik. Sírja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellő. (Kisfaludy Károly) [A lobogó] suhogva a szellőben enyeleg. (Garay János)
Igekötős igék: elenyeleg.
enyelgő.
