enyhítő
enyhítő [e] melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e]
1. Olyan, ami enyhít, enyhülést hoz. Enyhítő álom, gyógyszer, ital.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami enyhíti (1a), csökkenti vminek a mértékét, fokát. Enyhítő kifejezések, magyarázkodások.
3. (jogtudomány) Enyhítő körülmény: a bűnösség fokát csökkentő k. Enyhítő körülményül tudható … be aránylagos fiatalságuk, meggondolatlanságuk, fölhevült lelkiállapotuk. (Kosztolányi Dezső) Az ítélet valóban kötél általi halálra szólt, az enyhítő körülményeket alaposan ellensúlyozván a súlyosbító körülmények. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): enyhítőszer.
