epigon
epigon [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja (irodalmi nyelvben)
1. Az a művész, tudós v. politikus, aki – eredetiség híján – egész működésében utánozza vmelyik közvetlen elődjét v. kortársát. Petőfi epigonjai. A kisebb tehetségű írók többnyire epigonok. A jó darabok sorsa az, hogy jellemeit, helyzeteit az epigonok széjjelhordják a világba. (Ambrus Zoltán)
2. jelzői használat(ban) Ennek tulajdonságait mutató <személy>. Epigon költő. || a. jelzői használat(ban) Ilyen személyek által alkotott <művek együtt>. Epigon irodalom, költészet, líra. || b. jelzői használat(ban) Epigonra (1) jellemző <dolog>. Epigon modor, stílus.
