építés
építés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az épít igével kifejezett tevékenység.
1. Az a tevékenység, munka, hogy vmit építenek (1–3); vmely építménynek, műszaki alkotásnak, létesítménynek létrehozása, megalkotása. ® Táblás építés; a ház, az iskola, a torony építése; a híd, a kikötő, a távvezeték építése; az építés folyamán; az építés költségei; az építés munkája; az építés vezetője. Az állam sokat áldoz kórházak építésére. || a. (ritka) Vmely építkezés mint munkaalkalom, munkahely. Csak most lépett be az építéshez. Egy éve van az építésen. Az építésnél dolgozik. Apádnak nagyon sietős volt, … már másnap délre ott kellett lenni az építésen, valahol más faluba. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Általában vminek megalkotása, létrehozása, megszervezése, kifejlesztése; alkotó munka, alkotás, teremtés. A munka, az építés hősei; az építés láza; a jövő, a szocializmus építése. Mindenkinek részt kell vennie az ország építésében. Éppen jókor jöttem a második korszakra, mely nem a rontásé, hanem az építésé. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. építésfelügyelő; építésfelvigyázó; építésmód; építéstan; építéstudomány; 2. csatornaépítés; hajóépítés; házépítés; hídépítés; kertépítés; lakásépítés; magasépítés; mélyépítés; országépítés; pártépítés; útépítés; városépítés; vasútépítés; vízépítés.
építésű.
