erdei
erdei [e-e] melléknév
1. Erdőhöz (1) tartozó, erdővel kapcs., erdőben levő <dolog>. Erdei iskola: lábadozó és fejlődésükben visszamaradt, általában iskolás gyermekek számára való, rendsz. nagyobb parkkal, kerttel körülvett i., ahol a rendszeres oktatás kedvező időjárás esetén a szabadban folyik. Erdei lak, levegő, magány, tisztás, út, vasút. Erdei mulatságon voltam elemi iskolás társaimmal. (Kuncz Aladár)
2. Erdőben termő, erdőben élő, lakó <személy, állat, növény>. Erdei állat; erdei egér ¬; erdei manó, szalonka, tündér, vad, virágok. Im, erdei süldőt, büszke vadat hoznak. (Arany János) A kis Kálmán gyerek … erős volt, mint a vasék, és nagyokat kurjantott, mint az erdei rigó. (Eötvös Károly) A törések átellenében emelkedtek a friss hányású dombok. Alul rőzse, erdei haraszt, … venyige. (Gárdonyi Géza) || a. Erdőben dolgozó. Erdei favágó. Az eszeveszett kiáltozást meghallotta két erdei munkás. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): erdeifenyő.
