érdekel
érdekel [e-ë v. ë-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Érdekel vkit: <dolog> érdeklődést, figyelmet kelt, ébreszt vkiben. Ez a könyv engem nagyon érdekel. Nem érdekli a zene. Engemet már mi sem érdekel. (Petőfi Sándor) S már alig-alig érdekel Egykor imádott, furcsa sorsom. (Ady Endre) Beszédbe eredt a romlatlan ifjúval, kit minden színház lelkesen érdekelt. (Babits Mihály) || a. Érdekel vkit: <személy> vonzalmat kelt, ébreszt vkiben, vonz vkit. Ez a lány nagyon érdekel. Marjánszky … megérezte, hogy Erzsikét érdekli. (Mikszáth Kálmán)
2. Vkit illet, érint (6), vkire vonatkozik, tartozik. Ez nem érdekel téged; ami engem ebből érdekel, az az, hogy … || a. Nem érdekel: nem törődöm vele, semmi közöm hozzá; (durva) nem érdekelsz: hallgass el!; most már ne is lássalak, tűnj el! (Téged ez) ne érdekeljen!: ne szólj, ne avatkozz bele, nem tartozik rád!
3. Érdekelve van (vmiben): része van vmiben, anyagi v. erkölcsi érdek fűzi hozzá, köze van vmihez, részese vminek. [A lemondásról] nem tudott senki meg többet, csak akik érdekelve voltak. (Jókai Mór)
érdeklő.
