érdekeltség
érdekeltség [tárgyas v. cs] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Az az állapot, hogy vki vmiben érdekelt (1–2). Anyagi érdekeltség; a termelésben való érdekeltség. Tagadta az ügyben való érdekeltségét. || a. (jogtudomány) Bírói érdekeltség: olyan ok (rokonság, a felek vmelyikével való ellenséges v. peres viszony, anyagi kapcsolat stb.), amely miatt a bíró vmely peres ügyben nem járhat el, nem tárgyalhat, nem ítélkezhet.
2. (többes számban is) (bankszakma, kereskedelem) Vmely nagytőkésnek, tőkés csoportnak, nagyvállalatnak érdekkörébe tartozó, közvetve birtokában levő vállalat. A külföldi tőkések hazai érdekeltségei. Ez a gyár a Kereskedelmi Bank érdekeltsége volt.
3. (régies) Érdeklődés. Nagy érdekeltséggel hallgatták az elbeszélést a körülállók. (Vas Gereben) Megelégedhetett érdekeltségemmel, melyet elmondott adatai irányában tanúsíték. (Jókai Mór)
érdekeltségi; érdekeltségű.
