erdős
erdős [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Erdővel borított, benőtt, erdő(k)ben gazdag, bővelkedő <hely, terület>. Erdős hegység, táj, vidék. Éhen valék egy erdős oldalon Eltébolyodva [= eltévedve], út nélkül, magam. (Vörösmarty Mihály) Szőke, pogány lány a szeretőm … Tizennyolc éves és ha nélkülem van, | hallgatva jár, mint erdős partok | közt … jár a nyári víz. (Radnóti Miklós)
Szóösszetétel(ek): erdős-sztyeppes.
erdősödik.
