eredő
eredő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, ami vhonnan, vmiből ered (1, 2), jön, kiindul, feltör. A hegyekből eredő folyó. A gyermek vágya … szívből eredő volt. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vmiből keletkező, származó, vminek eredményeként létrejövő. Gondatlanságból eredő kár; a mennyiségi növekedésből eredő minőségi változás.
II. főnév -t, -je [e]
1. (fizika) Vmely testre két v. több, különböző irányból ható erő együttes hatásának megfelelő egyetlen erő. Szerkesszük meg két adott erőnek az eredőjét!
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Okozat. Nem vagyok politikus, nem mosolygok azokon, akik a történelmet kényszerű törvények eredőjének tekintik. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): eredő-ellenállás; eredőerő; eredővonal.
