erkölcsös
erkölcsös [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Vmely társadalomban érvényes erkölcsi szabályok szerint élő, ezeket megtartó <személy>; erényes. Petőfi a legerkölcsösebb … költőkhöz tartozik, akik valaha éltek. (Babits Mihály) || a. Szerelmi, nemi vonatkozásban az erkölcs (1c) szabályait megtartó <személy>; erényes, tisztességes. Erkölcsös leány; erkölcsös ifjú.
2. Erkölcsös személyre jellemző, vele kapcs. <magatartás, cselekedet>. Erkölcsös életmód, felfogás. Kitűnt erkölcsös magaviseletével. Amit tett, az nem volt erkölcsös.
3. (népies) Csökönyös természetű <ló>. || a. (népies) Önfejű, veszekedős <személy>.
erkölcsösség.
