erőszakoskodás
erőszakoskodás főnév -t, -ok, -a
Általában az erőszakoskodik igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki erőszakoskodik.
1. Erőszak alkalmazása, erőszakos tett elkövetése. Barbár, égbekiáltó, vad erőszakoskodás. Aki szépszerivel nem jő, kötözzétek lábait a kengyelhez. – Én protestálok az erőszakoskodás ellen! (Jókai Mór) Rettenetes dolgokat hallott a magyarok felől. Égbekiáltó erőszakoskodást. (Mikszáth Kálmán) || a. Nőnek közösülésre való kényszerítése, ill. erre törő erőszakos viselkedés. A férfit följelentették erőszakoskodásért.
2. Szemtelen, tolakodó v. követelőző magatartás. Ne tűrd az ilyen erőszakoskodást! Erőszakoskodásával végül is elérte célját. Erőszakoskodásával ellenszenvessé tette magát.
