értelmező
értelmező [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami vmit értelmez (1a–c). A törvényt értelmező jogászok; a kérdést így értelmező mű.
2. (nyelvtudomány) Szavak, kifejezések értelmezését (2a) tartalmazó. Értelmező szótár.
3. (nyelvtudomány) Értelmező jelző: a) a jelzett szó után álló, jelzői értékű szó v. szókapcsolat, szócsoport, amelyet úgy ragozunk, mint a jelzett szót (pl. Mátyás(nak), az igazságos(nak). Vettem neki csizmát, pirosat); b) (ritka) értelmező (II. 3).
II. főnév -t, -je [e]
1. Általában vminek értelmezését adó, végző, azzal foglalkozó személy. A szövegnek egy másik értelmezője; a törvény értelmezői.
2. (ritka) Szótári értelmezést végző, azzal foglalkozó nyelvész v. más személy. Az értelmezők egymás munkáját ellenőrzik és megbírálják.
3. (nyelvtudomány) Vmely szó, főleg főnév, főnévi főtagú szókapcsolat, mondatrész után következő, ugyanazt a személyt, dolgot, körülményt jelentő, ugyanolyan mondattani értékkel használt s rendsz. ugyanúgy ragozott szó, főleg főnév, főnévi főtagú szókapcsolat (pl. Jánossal, kisebbik fiával nem sok baj volt az iskolában. Itt, a fővárosban mozgalmasabb élete volt). || a. (nyelvtudomány) Értelmező jelző.
