értesülés
értesülés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az értesül igével kifejezett történés, az a tény, hogy vki értesül vmiről. Előzetes, kései, utólagos értesülés. || a. Ennek tartalma, hír, tudomás vmiről. Bizalmas, hivatalos, pontatlan, pontos, téves értesülés; biztos értesülése van arról, hogy …; illetékes helyről kapott v. szerzett értesülés szerint …; értesülést kap, nyer, szerez vkitől, vhonnan, vmiről. Főnököm tudtomra adta, hogy a … váltóról van valamely értesülése. (Tolnai Lajos) Dobónak nem volt teljes értesülése Temesvár ostromáról. (Gárdonyi Géza)
