érzékenység
érzékenység [ë] főnév -et, -e [ë, e]
Általában az érzékeny melléknévvel kifejezett tulajdonság, képesség, jelleg; vkinek, vminek ilyen volta.
1. Élőlénynek v. vmely érzékszervnek az a képessége, hogy csekély erősségű külső benyomásra könnyen reagál, érzékeny (1–3). Az érzékszervek érzékenysége nem egyforma. Nem volt érzékenysége semmiféle fájdalom … iránt. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek az a tulajdonsága, hogy könnyen, hamar kerül érzések hatása alá. A lélek érzékenysége; erős hajlama van az érzékenységre. Nincs mit örvendeni rajta, ha a szív sebével egyszersmind érzékenységét veszté el. (Eötvös József) Az érzékenység volt a fő-bajom. | Minden gondolat, minden fuvalom | kivert magamból. És a képzelet – | mint valami állandó szédület | kísért. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben) Vkinek könnyen megbántható, könnyen sértődő természete; sértődékenység. Ez a viselkedés sértette az érzékenységét. Keljen fel, Apollónia grófné. Csak semmi érzékenység, semmi érzékenység. (Mikszáth Kálmán)
3. (műszaki nyelv) Vmely műszernek, eszköznek, anyagnak az a tulajdonsága, hogy a megfelelő külső hatásokra rögtön reagál: működni kezd, ill. megváltozik. A film, az iránytű, a mérleg érzékenysége. || a. (műszaki nyelv) Ennek mértéke, foka. A lemez érzékenysége a dobozon nem volt feltüntetve.
érzékenységi; érzékenységű.
