érzékiség
érzékiség főnév -et, -e [ë, e]
1. (filozófia) Az embernek az a képessége, hogy a külső világ benyomásait érzékszerveivel fölfogja. Érzékiségünk minden megismerés alapja.
2. Az érzéki (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek ilyen volta; a nemi ösztönnek fokozott érvényesülése, a nemi élvezetek iránt való erős hajlam. Az érzékiség rabja. Nem tudja leküzdeni magában az érzékiséget. Az elfojtott érzékiség [Kemény Zsigmond] beszélyeiben más helyütt is kitör. (Péterfy Jenő) A megvetett | érzékiség, a titkolt, rettegett, | amely rajtam már úgy uralkodott, | szépűlni akart bennem. A titok | megint álarcot vett. (Szabó Lőrinc)
