érzület
érzület [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (lélektan, filozófia) Az egész érzelmi élet állandósult iránya, szokásossá vált megnyilvánulása; lelkület, habitus. Büszke, erkölcsi, ellenséges, nemes, nemtelen, szelíd érzület. A növelést [= nevelést] biztos eszköznek tartják, a polgárok érzületére hatni. (Eötvös József)
2. (választékos) Érzelem. Érzületében v. érzületét sérti; érzületére épít. Ellenséges érzülettel viseltetik vki iránt.
