esenkedik
esenkedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (tájszó)
1. Kitartóan, hosszasan könyörög; eseng. Esenkedik vmiért. Amiért oly régen esenkedett, megnyerte az engedelmet. (Vas Gereben)
2. Erősen vágyakozik vmi után.
esenkedő.
