esetlen
esetlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy, állat>, aki, amely <gyakorlottság híján v. nagy, formátlan testalkata miatt, ill. zavara, félénksége következtében> ügyetlenül, nehézkesen mozog v. csinál vmit. Esetlen ember, táncos; esetlen mackó, medve; esetlenül mozog; esetlenül táncol. Nagyon esetlen abban a nagy bakancsban. Esetlenül forgatja a főzőkanalat. Nagyon esetlen és zavart volt; bemenet a fejét ütötte bele a külső ajtó keresztfájába. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre, állatra jellemző, tőle származó. Esetlen járás, mozdulat.
2. Aránytalanul nagy, formátlan, idomtalan <eszköz, tárgy>. Nagy, esetlen asztal; esetlen bakancs. Iramatban a ló megállni nem tud, Mig szügybe nem éri a nagy esetlen rúd. (Arany János) Az esetlen … hajó sok viszontagságot állt ki. (Jókai Mór) || a. Olyan <ruha>, amelynek nincs jó szabása, amelyet nem jól szabtak vkire, s ezért nem áll rajta csinosan. Nem tudom, kivel varrat, de mindig olyan esetlenek a ruhái.
3. (átvitt értelemben, tájszó) Durva, vaskos. Esetlen tréfa.
esetlenkedik; esetlenség.
