eszelős
eszelős [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (kissé választékos) Az elmeháborodott ember hatását keltő, őrült módjára viselkedő, vmely rögeszmétől megszállott, eszeveszett <személy>. Mit ordít ez az eszelős asszony? || a. (irodalmi nyelvben) Elmeháborodott, őrült, tébolyult <személy>. Oh jaj! bolond apámmal mit tegyek? | Panaszt adjak be rá, hogy eszelős? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Eszelős emberre jellemző, vele kapcs., tőle származó. Eszelős ordítozás, szavak, viselkedés. Eszelősen egy pontra mered. Eszelős szerelmem egy egészen új | világot álmod őrültségiben. (Katona József) A szokott eszelős mozdulatával végigsimította borostyánsárga haját. (Kosztolányi Dezső)
eszelősség.
